Nyilván mindenki gondol valakire vagy inkább valakikre. Olyanokra, akiket ez a marketingbe őrült világ a mélybe taszított, s erre semmi más magyarázat nincs, mint a divat, a legfelületesebb reklámőrület.
Egyetlen példát mondok: Roy Orbisont. Elvis nemzedéktársa volt, de népszerűsége meg sem közelíti a “Király”-ét. Értem én: nem volt olyan jóképű, olyan áramvonalas, nem mozgott olyan boszorkányosan (bár aki látta a Forrest Gumpot, annak, azt hiszem, röhögőgörcsei támadnak azóta Elvis lábrázogatása láttán.) De tényleg csak ez számít? Roy Orbisonnak is jó hangja van és remek számai. Akkor mi a baj? Ha nem keresed a közönség kegyeit, már nem is érdekelsz senkit?
Egyetlen példát ígértem, de még egyet muszáj. Mert a Michael Jackson-őrületet sem korábban, sem azóta nem értem – szóval soha nem értettem, annak ellenére, hogy halálakor a kérésemre két szociológus is elmagyarázta a Látóban, miért is kellene szeretnem. Az a vitustánc, amit művel, inkább ugrabugrálásnak nevezhető, és hát a hangja!… Ne szóljunk hangról.
Ha belegondolok, Roy Orbisonék óta romlott a világ, hiszen akkor két tehetség közül csak az egyik választódott ki, Michael Jackson viszont, szerintem legalábbis, nem volt tehetséges.
Sursa: jodemenysegfoka.blog.hu
Văd că cei mai neaoși români s-au speriat, o să-i spariu și mai și: din cînd în cînd o să mai postez în maghiară – în definitiv, dacă scriu în două limbi, cine/ce m-ar putea opri? Mulțumesc lui Costi Rogozanu pentru această posibilitate care cu numai cîteva zile în urmă mi s-a părut o imposibilitate.
Nyilván mindenki gondol valakire vagy inkább valakikre. Olyanokra, akiket ez a marketingbe őrült világ a mélybe taszított, s erre semmi más magyarázat nincs, mint a divat, a legfelületesebb reklámőrület.
Egyetlen példát mondok: Roy Orbisont. Elvis nemzedéktársa volt, de népszerűsége meg sem közelíti a “Király”-ét.
