A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház 2009-ben ünnepli a 60-ik születésnapját. Romániának ennek a nem túl virágzó vidékén a helyi közösség által finanszírozott sepsiszentgyörgyi magyar színházat megalakulásától, 1948-tól kezdve a néz˝oközönség érdekl˝odése tartotta életben. A sepsiszentgyörgyi magyar színház olyan ritka intézmény, amely a m˝uvészi el˝oadások mellett kötelezte el magát, amely a világ eseményeire az „él˝o szervezet reflexeivel“ válaszolt, amely az évek során az ország (és Magyarország) egyik legnagyobb figyelemmel kísért és díjazott színházzá vált. A színházi találkozó-sorozat, amelyet a '70-es évekt˝ol kezdve a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház szervez, ezzel a nagyméret˝u projekttel folytatódik, amely a multikulturális romániai térséget magába foglaló valamiféle megkülönböztet˝o identitással rendelkezik. Ez a valami, a helyi közösség azon törekvése, hogy megszabaduljon az ártalmas el˝oítéletek és klisék mindenfajta béklyójától, melyek közül a nacionalizmus a legismertebb. A Romániai szabványokat nézve, Sepsiszentgyörgy kétségtelenül kis város, a lakosság száma 2002-ben alig haladta meg a 60 ezret. Az el˝oítélet – f˝oleg, ha Har-Kov-ról (Hargita és Kovászna megye, az úgynevezett Székelyföld magva) van szó –, ami sok rossz beidegz˝odés alapja lehet, azt tartja, hogy az ilyen típusú kis közösségek nem képesek nagyméret˝u eseményeket létrehozni. Az ilyen helyszín (beleszámítva a táj vonzó természeti szépségeit) legjobb esetben is csak az alternatív m˝uvészet kategóriájába besorolható alkotások bemutatására alkalmas, ahogy ezt a ’90-es években a térségben él˝o vizuális m˝uvészek szervezése által létrejött, Sepsiszentgyörgyön, illetve az Anna tónál tartott, híres performance fesztivál is bizonyítja, Ezzel szemben Sepsiszentgyörgyön az anyagi források kézzelfogható hiánya mindig szellemi ösztönzést jelentett – m˝uvészeti és menedzseri értelemben is.